1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG
Az 1-es típusú cukorbetegséget inzulinfüggő diabétesznek vagy fiatalkori cukorbetegségnek is nevezik, mert többnyire gyermekkorban alakul ki és genetikai okokra vezetik vissza általában. Ez a fajta (1-es típusú) cukorbetegség úgy ismert, mint egy autoimmun betegség, amit kialakulás után nem lehet visszafordítani, megszűntetni, csak kezelni és kontrollálni.
GENETIKA, VÍRUSOK, TEHÉNTEJ!
Az elmúlt húsz évben zajló kutatások azonban a genetikai és különböző vírusos fertőzések, mint okozó tényezők mellett új szempontokat is vizsgáltak, melyben a tehéntejet, mint esetleges okozó tényezőt elemezték. A korai életszakaszban fogyasztott tehéntej illetve tehéntej alapú tápszerek fogyasztása, valamint a kismama tehéntej fogyasztása a szoptatás időszakában a genetikai tényezők és bizonyos vírusos fertőzések mellett nagyban szerepet játszhat abban, hogy gyermekünk esetében kialakul-e az inzulinfüggő diabétesz.
Lehetséges, hogy az inzulinfüggő cukorbetegség genetikai hajlamtól függetlenül megelőzhető szimplán a tehéntej mellőzésével. Egypetéjű ikrek esetében is igazolni tudták a vizsgálatok, hogy az 1-es típusú diabétesz nem szimplán genetikai eredetű. Sok esetben az ikerpárok közül csupán az egyiknél fejlődött ki a betegség, holott az egypetéjű ikrek azonos génállománnyal rendelkeznek. Ezek szerint nem csupán a gének, hanem más, környezeti tényezők is befolyásolhatják ennek az autoimmun betegségnek a kifejlődését és ebben a szervezetünk saját immunrendszerének hangsúlyos szerepe van.
IMMUNRENDSZER, ANTITESTEK, TEJFEHÉRJÉK, ’’ÖNPUSZTÍTÁS’’
Az immunrendszer tulajdonképpen a védőpajzsunk vírusok, baktériumok és tumoros sejtek fejlődése ellen. Normál esetben idegen ’’ellenségeket’’ támad meg és nem a saját sejtjeinket, saját szervezetünket. Azonban pontosan ez az, ami az 1-es típusú diabétesz esetében történik. Ez egy autoimmun betegség, mikor a szervezet saját magát ’’támadja meg’’ és saját maga ellen fordul valamiért. Az 1-es típusú cukorbetegség esetében a test ’’megtámadja’’ a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és elpusztítja azokat, így a szervezet nem képes inzulint termelni, ezért azt külső forrásból kell bevinni, többnyire inzulin injekciókkal.
Inzulinra azért van szükség, mert ez az, ami a táplálékból felvett illetve átalakított glükózt/cukrot a sejtekhez elszállítja és azokba bejuttatja, ahol a glükóz energiát szolgáltat. Ha nincs elegendő inzulin, a glukóz képtelen eljutni a sejtekbe, így az felhalmozódik a véráramban, és magas vércukorszintet/hiperglikémiát okoz, melynek rövid illetve hosszú távon is számos nagyon veszélyes következménye lehet, mint például kóma, szív- érrendszeri betegségek, szívroham, stroke, idegkárosodás, vesekárosodás, a szem ereinek károsodása, fertőzések stb.
De miért támadja meg saját immunrendszerünk a saját testünket és pusztítja el az inzulintermelő sejteket?
A kutatásokban az összes vizsgált, 1-es típusú cukorbeteg gyermekek vérében olyan antitesteket találtak, amelyek a tehéntejben lévő fehérjék megtámadására voltak hivatottak, azonban ezek az antitestek nem csak a tejfehérjéket, hanem saját inzulintermelő sejtjeiket is támadták. Ennek az oka az, hogy a tehéntejben található fehérjék része biokémiailag teljes ’’megegyezője’’ a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek. A tejfehérjék elpusztítására hivatott antitestek nem csak az idegen tejfehérjéket, hanem a saját sejteket is elpusztítják, ami ahhoz vezet, hogy a szervezet inzulintermelő képessége megszűnik, és kialakul a cukorbetegség.
Mikor egy újszülött tehéntej alapú tápszereket kap, akkor a még fejletlenebb emésztőrendszer tulajdonságai miatt az emésztőrendszerből a véráramba kerülhetnek bizonyos tejfehérjék. Ekkor az immunrendszer felismeri ezeket az ’’idegen testeket’’ és antitesteket termel ellene, hogy elpusztítsa őket. Azonban ebben a harcban a szervezet nem tud különbséget tenni az ’’idegen test’’ és a biokémiailag ’’megegyező’’ saját inzulintermelő sejtek között, így biztos, ami biztos alapon mindkettőt ellen támadást indít, és a harcban a saját sejteket is elpusztíthatja, holott a cél a tejfehérjék elpusztítása volt.
Egy kifejlett emésztőrendszerrel rendelkező felnőtt esetében ezek a tejfehérje molekulák már általában nem tudnak átjutni az emésztőrendszerből a véráramba, így a fenti eset nem játszódik le. Azonban szoptatós édesanyák anyatejében is ki tudtak mutatni emésztetlen tejfehérjéket, ami arra ösztönözheti a kismamákat, hogy szoptatás alatt tartózkodjanak a tejtermékek fogyasztásától ezzel kevésbé kockáztatva kisbabájukat.
MEGELŐZÉS
Egyértelműen, a gyermekeink genetikai állományát nem tudjuk befolyásolni és bizonyos vírusos fertőzések ellen sem tudjuk őket mindig megvédeni legjobb szándékunk ellenére sem. Azonban azt már könnyebben befolyásolhatjuk, hogy mivel tápláljuk csecsemőinket illetve gyermekeinket. Természetesen az anyatej a legjobb megoldás ebben az esetben is (főleg, ha az édesanya ügyel táplálkozására és kerüli a tehéntejfogyasztást a szoptatás időszaka alatt), azonban nem mindig adatik meg a lehetőség arra, hogy az újszülötteket kizárólag anyatejjel tápláljuk. Ebben az esetben a nem tehéntej alapú vagy más néven hidrolizált tápszerek lehetnek biztonságosak. Ezek lényege, hogy a tej fehérjeállományának fő részét alkotó kazeint olyan apró részecskékre bomlasztják (hidrolízis), amelyek már nem képesek aktiválni az immunrendszert és a fenti ’’önmegtámadó’’ folyamatokat beindítani.
Finn, svéd és észt kutatásokban kimutatták, hogy azoknál a csecsemőknál, akik hidrolizált tápszert illetve anyatejet kaptak táplálékul 62%-kal kevesebb eséllyel aktiválódtak a veszélyes, ’’önpusztító’’ antitestek, mint azoknál, akik normál tehéntej alapú tápszert kaptak. A tehéntej és azok származékainak kisgyermek korban történő kerülése lényegesen csökkentheti az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét, melynek figyelembevétele gyermeküket ovó szülők esetében fontos szempont lehet!!!
Forrás:
Dr. Benjamin Spock - gyermekorvos
Dr. Neal D. Barnard, M.D. - diabétesz specialista
Dr. John A. McDougall, M.D.
Dr. T. Colin Campbell, PhD.
Julieanna Hever, M.S. - dietetikus
